Szigeteljük a tömbház falait. De hogyan?

Sokan úgy gondolják, a szigetelés a polisztirén-lapok felragasztásából áll, pedig dehogy. A magánzók nem értenek hozzá, a lakóknak a homlokzat színe is fontos.

Szükséges-e a tömbházak falainak a hőszigetelése, és ha igen, miért? Kívül ajánlatos szigetelni, vagy a belső falak szigetelése is elegendő? Érdemes kivárni az Országos Hőszigetelési Programban való részvételt, vagy jobb “magánúton” felragasztani a polisztirén-lapokat? Egyáltalán, érdemes-e egyetlen tömbházlakást leszigetelni?

A probléma gyökere az, hogy az '50-es években épült tömbházak esetében az anyag-, nem pedig az energiatakarékosság volt a fő szempont. Mivel ekkoriban az energiahordozók ára alacsony volt, ezért tervezés során a korábban megszokott, 50-70 centi vastag falakat 25-30 centire csökkentették. Ezek a tégla, BCA vagy betonfalak nem felelnek meg a jelenlegi hőveszteségi normáknak.

Nem a polisztirén-lapok felragasztása a lényeg

A gyengén szigetelt épületek, illetve azok utólagos szigetelése nem romániai sajátosság; Európa-szerte sok országban futnak az Országos Hőszigetelési Programhoz hasonló programok, melyek célja energiatakarékossá tenni az épületeket – a hőszigetelés korántsem csupán a polisztirén-lapok felragasztásából áll.

Egy tömbházlakás energiamérlege

Romániában az EU-átlagnál kétszer több energia fogy melegvíz- és fűtésre. Egy átlagos, a 70-80-as években épült tömbházlakás energiamérlege a következőképpen alakul:

• fűtés 55%
• villany 14%
• földgáz 10%
• meleg víz 21%

A szakszerű eljárás során első lépésben felmérnek minden energiahordozót, ami az épületbe bekerül: villanyt, földgázt, meleg vizet, fűtőanyagot – ezt aztán lebontják, megvizsgálva, hol a legnagyobbak a veszteségek. Felmérik például a szabadban futó meleg víz-csövek veszteségeit, illetve megvizsgálják az épület falainak szerkezetét és a statikai állagát. Ez alapján pedig kiszámítják, milyen vastagságú kell legyen a külső szigetelés ahhoz, hogy elérjék a kormányprogram által előírt 100 Kw/négyzetméter éves energiaszükségletet.

Persze annál jobb, minél vastagabb a szigetelés, csakhogy a kezdeti befektetés többe is kerül. Épp ezért érdemes utánaszámolni, és megtalálni azt az optimális vastagságot, ahol a leggyorsabban megtérül a befektetés. A munkálatok következő lépése a szigetelés elkezdése – és ez korántsem csak a külső falakra korlátozódik: a hőveszteség legnagyobb hányada (30-40 százalék) a tetőn keresztül távozik, ezért annak a szigetelése nagyon fontos. Szigetelik továbbá a legalsó szintet, a tömbházban futó meleg vizes csöveket, és hővédő ablakokra cserélik a hagyományos ablakokat.

Termofotográfiával ellenőrzik, hogyan alakulnak a hőveszteségek

A falak polisztirénnel való burkolása sem annyira egyszerű, mint azt gondolnánk A falnak egészségesnek kell lennie, tehát a morzsolódó vakolatot először javítani kell. Nem mindegy aztán hogy a külső hőmérséklet hogyan alakul a lapok felragasztásakor (minimum 5, maximum 26 Celsius fok engedélyezett, másképp a ragasztóanyag megrepedezik), az ablakok körül pedig úgy kell darabolni a polisztirént, hogy a repedések kialakulását megakadályozzák. A rögzítés módja sem mindegy: a lapok egyszerűen leeshetnek az évek során, egy-egy nagyobb szélviharban.

A munkálatok végén ellenőrzik is a szigetelés minőségét: termofotográfiát készítenek, melyen elemzik a hőveszteségeket. A munkálatokat kizárólag minőségbiztosítással rendelkező cégek végezhetik, a munkát mérnök vezeti, a megrendelő részéről pedig műszaki ellenőr felügyeli. Ez a procedúra minden, az Országos Hőszigetelési Programban részt vevő tömbház esetén.

A kormány által indított program egyedüli hátránya, hogy senki nem tudhatja biztosan, mikor “kerül sorra”. Ennek oka az, hogy munkálatok összértékének 80 százalékát a kormány, illetve az önkormányzat finanszírozza, ami azt jelenti, hogy a a kivitelezés mindig függ az épp rendelkezésre álló pénzösszegtől. Idén például tudomása szerint 23-24 tömbházat szigetelnek a program keretein belül Kolozsváron.

A kormányprogrammal párhuzamosan sokan “saját szakállukra” elkezdték szigetelni a tömbházaikat, illetve a saját lakásaikat. Ha a polisztirén-lap elég vastag és megfelelően van rögzítve, ha nem is olyan hatásos mint egy teljes körű szigetelés, mindenképpen pozitív változást idéz elő.A magán úton dolgozóknak – hogyha nem végeznek számításokat a szigetelés megkezdése előtt – “biztos ami biztos” alapon a 10-15 centi vastag lapokat kellene felragasztaniuk. A vékonyabb lapok nem biztos hogy kellőképp szigetelnek majd, sőt, előfordulhat hogy a szigetelt lakás falai penészedni kezdenek.

További szempontok

• Nyugat-Európában nem polisztirénnel, hanem poliuretán habbal szigetelnek. Utóbbi előnye, hogy 25 százalékkal gyorsabbak a munkálatok, a poliuretán hab garanciaideje a polisztirén duplája (20 év) és kétszer jobban is szigetel
• Felmerül, hogy a hőközpontok veszteségeit ki fogja finanszírozni, hogyha minden tömbházat leszigetelnek? Várható, hogy a hőközpontok jövedelmei megcsappannak
• A tömbház alapos felmérése nélkül elvégzett szigetelés a frissen festett homlokzat mögé rejtheti az épület strukturális gyengeségeit, melyek így kijavítatlanok maradnak

Érdemes odafigyelni arra, hogy a lapokat szakszerűen rögzítse a kiválasztott cég. Azért fontos az ellenőrzés, mert az ilyen szolgáltatásokat ajánló vállalkozások túlnyomó részének semmilyen tapasztalata nincsen szigetelések terén. A munkások nem rendelkeznek szakképesítéssel, és rendszerint mérnök sem felügyeli a munkát. Sem a tetőt, sem pedig a csöveket nem szigetelik, nem tartják be a törvényes előírásokat, és ennek ellenére ugyanolyan árban dolgoznak, mint amennyiért az Országos Hőszigetelési Programban részt vevő tömbházakat szigetelik.

A sufnicégek nem értenek hozzá

Ezek a cégek rendszerint adnak ugyan néhány év garanciát az elvégzett munkára, de kérdés, hogy a kivitelezőt 2 év múlva meg lehet-e majd találni; ugyanígy nem biztos, hogy a vállalkozásnak lesz majd pénze újraszigetelni egy rosszul szigetelt tömbházat. “A legjobb garancia a becsületesen elvégzett munka” a lakók sem igen tudják, mi a szigetelés lényege: az erről szóló gyűléseken sokszor az egyedüli vitatéma az, hogy milyen színűre fessék majd a leszigetelt falakat. Az a közkeletű tévedés, hogy a polisztirén-lapok felragasztásával le van tudva a tömbház hőszigetelése.

Ami a falak belső szigetelését illeti, ennek egyedüli előnye, hogy kényelmes: nem kell több emeletnyi magasságban, állványokon dolgozni, hanem akár saját kezűleg is megcsinálhatja bárki. A belső szigetelésnek a nagy hátránya ugyanakkor, hogy többé nem hasznosulhat a falak hőtároló képessége: a fal nem fűti vagy hűti többet a szobát, hiszen szigetelve van.

A tömbház szigetelésére azonban mindenképpen érdemes pénzt költeni. A jelenlegi energiaárakkal a befektetés átlagosan 7 év alatt megtérül. A szigetelés szavatossági ideje 10 év, azonban ez nem azt jelenti, hogy egy szakszerűen rögzített burkolat 10-15 év múlva tönkremenjen. A polisztirén élettartama gyakorlatilag korlátlan, tehát a szigetelést hosszútávú befektetésként lehet kezelni.

Az eredmény: 50%-al kevesebb energiafogyasztás

Nyugat-Európában az 1973-as energiaválság után kezdődtek az országos szintű szigetelési munkálatok. A hatóságok különféle adókedvezményekkel, állami kölcsönnel, illetve olcsóbb energiaárakkal vették rá a lakosságot, hogy szigeteljék az épületeket. Az eredmény:

2001-ben Németországban 65%-al kisebb volt az energiafogyasztás, mint 1978-ban. 1994-ben Olaszországban 40%-al volt kisebb az energiafogyasztás az 1978-as adathoz képest. 1997-ben Ausztriában 55%-al volt kisebb az energiafogyasztás, mint 1984-ben, 2001-re Franciaországban 60%-al sikerült csökkenteni az energiafogyasztást, 1974-hez képest.